Orsolics Zénó: +36 (30) 315 5746 • info@fuggosegkezeles.hu

A kokain használata

A kokain használatát már 1914-ben betiltották az Egyesült Államokban. A tiltott szer azonban olyan hatással van az emberre, amely miatt sokan képtelenek megszabadulni tőle.Sok időbe telt, hogy a dél-amerikai indiánok által teljesítményfokozásra használt koka levél a mai kokainná alakuljon.

Por formája az 1860-as években terjedt el, finomított változata az 1900-as évek legelején jelent meg. Elsősorban a dopamin és szerotonin nevű ingerületátvivő anyagokra van hatással. Ezek felelősek az idegsejtek kommunikációjáért. A dopamint a dopamin-transzporter viszi a helyére, de a kokain ezt meggátolja, így a dopamin felszaporodik a szinapszisban – a sejtek közti kapcsolódási helyekben, ezeken keresztül megy az ingerület egyik sejtről a másikra. Így alakul ki az eufória.

 

Amikor az első kokain bekerül a szervezetbe egy általában addig nem tapasztalt ún. flash, tehát egy nagyon jó érzés lengi át használóját. Megemeli a pulzust, a vérnyomást, beszűkíti a vérereket, emeli a testhőmérsékletet. Nő a légzésszám, energikusabbnak érzi magát használója. Csökken azonban az étvágy. A drogfogyasztás látványos jele a pupilla kitágulása, valamint energikusabbá válnak és egyszerűbbnek tűnik számukra minden. Viselkedésük kiszámíthatatlanná válik, bizarr dolgokat tehetnek és paranoiás tüneteik jelentkezhetnek. Az önbizalom és önbecsülés  megnövekedik, és azt érzi a használója: „Én vagyok a legmenőbb!” 

 

A további használat során kialakulhat a paranoia, a hallucináció és gyakorta jelentkezik, hogy használója úgy érzi, mint ha a bőre alatt bogarak szaladgálnának. A kokainfogyasztónak megváltoznak az evési szokásai. Drasztikusan csökkentheti a szervezetbe bevitt kalóriát, a gyors fogyás észrevehető. Úgy érzi, hogy kevesebb alvással is beéri, hosszabb ideig csak álmatlanul fekszik.

 

Mivel a kokaint sokszor orrba szívják fel, akár ki is nyúlhat az orrcimpa. A véreres, véraláfutásos szemek is jellemzőek.  A kokainistának egyre több pénz kell az adagja megszerzéséhez. Ha észrevehetően gyorsan elmegy a pénze, és állandóan újabb összegeket kér, az gyanús jel lehet. A kokainista érdeklődése csökken a különféle aktivitások iránt. Amit régen élvezett, már kevésbé érdekli. Feladhatja kedvenc sportját vagy hobbiját. Szociális kapcsolatait is hanyagolja, érdektelenné válik. A függőség egyik markáns jele lehet a kokainfogyasztásnak, ha az illető már nem szeret igazán mások társaságában lenni. Sem a barátokkal, sem a családjával nem olyan, mint korábban. A drogfogyasztás sok esetben depresszióval is együtt jár, ebben a stádiumban gyakoribb a segítségkérés. 

 

A kokain fogyasztójának rövid idő elteltével egyre nagyobb mennyiségre van szüksége. Az intenzívebb élmény eléréséhez nagyobb és sűrűbb fogyasztás a jellemző. A tünetek között említhetjük a fejfájást, migrént, szédülést, izomgörcsöket. A régóta tartó használat miatt szinte állandó idegességet, irritáltságot, fáradtságot, fáradékonyságot, szívritmus-zavarokat, mellkasi fájdalmat, sőt légzési nehézséget tapasztalhat használója. Ha a páciens időben kér segítséget és kezeli függőségét, úgy természetesen ezen, tünetek jó eséllyel megszűnnek, elmúlnak és visszaáll a szervezet egészséges működése. Amennyiben nem hagyja abba a használatot, úgy a zavarok fokozódnak. Felléphet szívelégtelenség, szívroham, légzési elégtelenség, agyvérzés is. A kokainfogyasztó kockáztatja, hogy mentális betegségek alakulnak ki nála, így paranoia vagy skizofrénia is.

 

A kokain elvonási tünetei igen súlyosak. Alapvetően jellemző a fáradtság és fáradékonyság, hangulatzavar, pszichomotoros nyugtalanság, étvágytalanság, álmatlanság, nyugtalanság, rémálmok,  továbbá izomgörcsökkel küzdhet, fáj a feje, verejtékezik. Ezen állapot komolyabb függőség esetén egy hétig is tarthatnak. Nagyon nehéz megküzdeni a sóvárgással. Az akut elvonási tünetek megszűnésével sincs azonban vége a nyomott, érdektelen hangulatnak.

 

A kokainhasználó egyén számára borzasztóan unalmas az élet a kokain okozta eufória után. Ha ilyenkor nem esik vissza, hangulata egyre javul. A sóvárgás legyőzése azonban minden esetben professzionális segítséget igényel. Bizonyos kulcsingerek kiválthatják a sóvárgást, amelyeket érdemes függőségkezeléssel foglalkozó, gyakorlati szakemberrel megvitatni és felkészülni arra a drogok nélküli életre, amely egészen más megküzdési stratégiákat igényel. Sok esetben újra kell gondolni az eddigi életvitelt és egy egészen új életritmus kialakításában gondolkozni.