A Munkamánia, angolul „Workaholism” kifejezést 1971-ben Wayne Oates pszichológus definiálta: kényszeres vagy kontrollálhatatlan igény folyamatos munkára, azaz munkafüggőség!
A munkamániás állandóan aggódik, bűntudata van, ha valamiért kiesik a munkából és folyamatosan az a visszatérő gondolat kínozza, hogy nem dolgozott eleget, függetlenül attól, hogy épp ünnep, vagy munkaszüneti nap van.
A munkamániás elsődleges motivációja az, hogy megdicsérjék és elismerjék eredményeit. Ezért a magas adrenalin lesz a cél, amit csak akkor tud elérni, ha megjutalmazzák, ha azt mondják neki: „Fantasztikus vagy! Nagyon jól csináltad!”
Ugyanúgy, mint egy szerencsejáték-függő, aki az utolsó fillérjeit is felteszi a nyeremény reményében, a munkamániás minden energiáját a munkába fekteti, folyton dolgozik, túlórázik, hogy valahogy felhívja magára a figyelmet, és elnyerje mások elismerését.
A munkamániás folyamatosan kontrollálja a rábízott feladat minden részletét, figyelmen kívül hagyva olyan alapvető szükségleteket, mint evés-ivás, csakhogy megőrizze a munkával kapcsolatos életérzést, elhanyagolva a családot és minden mást, ami a siker és az elismerés útjába áll.
A munkamániás visszautasítja a szabadidős és üdülési jogokat, még akkor is, ha főnöke vagy munkáltatója figyelmezteti, hogy túl keményen dolgozik.
Az esettanulmányok szerint a munkamánia kialakulásának egyik oka az, hogy valamilyen családi trauma, például a szülők betegsége, a család halála, válás, vagy egyéb kényszerítő körülmények miatt a fiataloknak túl korán kellett felelősséget vallaniuk.
Egyéb munkamániások pedig olyan családból érkeznek, ahol a szeretet és elismerés a sportban, a tanulásban, vagy valamilyen tevékenységben elért eredmény függvénye. Ők a mindig „jó gyerekek”, akik csak eredményekkel tudják a szülők és a tanárok elismerését és szeretetét megszerezni.
A munkamániások a passzív-agresszív öröm keresői, akik kétségbeesetten vágynak a figyelemre, és neurotikus elismerési és figyelemfelkeltő szükségletekkel rendelkeznek: azaz vágynak az irányításra, vagy vezetői pozícióba, és csak akkor érzik elégedettnek magukat, ha mások megadják nekik az ehhez szükséges irányítási jogot. Ezt bizonyítván, nagyon sok munkamániás található felső vezetői pozícióban, vagy az egyéni vállalkozók, szabadúszók köreiben.
Te is munkamániás vagy?
- Szoktál azon gondolkodni, hogy hogyan dolgozhatnál még többet?
- Sokkal több időt töltesz munkahelyeden az eredetileg tervezettnél?
- Többet dolgozol, mint a kollégáid?
- Gyakran túlórázol?
- Teszel lépéseket a szorongás, a bűntudat, a tehetetlenség vagy a depresszió csökkentése érdekében?
- Volt, hogy mások azt mondták, „dolgozz kevesebbet,” de te meg sem hallottad?
- Feszült leszel, ha nem tudsz dolgozni?
- Munkád miatt lemondasz a hobbidról, a szabadidős tevékenységekről, szabadságról?
- Olyan sokat dolgozol, hogy az már negatív hatással van az egészségedre?