Az alkoholizmushoz vezető út fokozatos és szinte észrevétlen, nem alakul ki egyik napról a másikra. Gyakran évekbe telik, míg az érintettek rájönnek, hogy függők.
Alkoholfüggőség?
Velem nem történhet meg, akkor iszom, amikor én akarok, bármikor abba tudom hagyni! Úgy hiszem, valahol mindannyian hallottuk már ezt a mondatot.
Az alkoholizmushoz vezető út három szakaszból áll
Első szakasz - Alkoholt iszunk, ha unatkozunk, ha ünnepelünk, ha fájdalmaink vannak, ha fáradtak, depressziósak vagy bizonytalanok vagyunk, mert így elfelejtjük ezeket a problémákat és jobban érezzük magunkat.
Sok esetben példaképeink, szüleink és barátaink is ösztönöznek minket arra, hogy alkoholt fogyasszunk, hiszen egy pohárka még senkinek sem ártott, csak bátran engedd ki a gőzt, mondják, és valóban, néhány korty után a feszültség enyhül, a bizonytalanság feloldódik, és sérelmeink eltűnnek.
Megtanuljuk, hogy nem kell félni az alkoholtól, az alkohol a barátunk, hogy az alkohol enyhíti a kellemetlen érzéseket, pár pohár után könnyebb elviselni a problémákat és még félelmeinktől is megszabadít.
Második szakasz - Pszichológiai függőség: egyre gyakrabban használjuk az alkoholt problémáink megoldásához, s egy bizonyos pont után, már eszünkbe sem jut, hogy azokat anélkül is meg tudnánk oldani.
Már automatikusan alkoholt fogyasztunk, mivel mindig hozza a várt megkönnyebbülést, enyhíti a gátlásainkat és elűzi a folyton felmerülő kétségeket.
Harmadik szakasz - Fizikai függőség: végül a testünk annyira hozzászokik az addiktív anyaghoz, hogy fizikailag is függővé válunk. A függőséget okozó anyagot a test saját anyagának tekinti és jelzi, ha túl kevés van belőle.
Mindez olyan elvonási tünetekben nyilvánul meg, mint például intenzív vágyakozás az alkohol után (addiktív nyomás) belső nyugtalanság, reszketés, félelem, izzadás. Csak akkor érezzük magunkat munkaképesnek, hatékonynak, ha kellően magas az alkoholszintünk.
Tehát először pszichológiailag válunk függővé, illetve úgy gondoljuk, hogy csak az alkohollal, mint addiktív anyaggal vagyunk képesek megoldani a problémákat.
Csak ezután következik a fizikai függőség. Amikor már fizikailag is az alkohol rabjaivá váltunk, inni fogunk, mert félünk az elvonási tünetek megnyilvánulásaitól, és mert nem akarjuk, hogy a barátok, a kollégák rájönnek, hogy alkoholfüggőségben szenvedünk.
Ha már fizikailag függő vagy, nem lehet visszatérni a kontrollált és kellemes poharazgatáshoz.
Hogyan lehet felismerni, hogy valaki alkoholfüggő?
Tehát a pszichológiai függőség azt jelenti, hogy azt gondoljuk, hogy csak az alkohol hozhat enyhülést problémáinkra, s bizonyos helyzetek, csak alkohollal tarthatók fenn. Már nem arról van szó, hogy egy-két pohár bor mellett kellemesen eltöltjük az időt, hanem a testünkre gyakorolt hatás miatt iszunk, amikor már képtelenek vagyunk alkohol nélkül élni.
Amit a szervezetünk megszokja az alkoholt, egyre több italra lesz szükségünk ahhoz, hogy ugyanazt a hatást produkálja. Tehát az a tény, hogy nagy mennyiségű italt tudunk elfogyasztani anélkül, hogy lerészegednénk, egy figyelmeztető jelzés, hogy jó úton haladunk a függőség felé.
Az alkoholfüggőség egyéb figyelmeztető jelzései már jelen vannak, ha
- rejtegetni kezdjük az alkoholt
- a munkahelyünkön rákérdeznek: „Te ittál”?
- bűntudatunk van italozás után
- memóriazavar, emlékezetkiesés
- nem tudunk leállni az első pohár után
- a reggeli remegés italozás után enyhül
- folyamatos hiányérzet, ha nem italozunk naponta
Az érintett személyek első és legfontosabb lépése az, ha elismerik alkoholfüggőségüket és elfogadják a segítséget. Sok alkoholfüggő próbálja nyugtatgatni magát azzal, hogy ivási szokásai teljesen normálisak, és bármikor képes lemondani az italról, mivel a szembesülés, a beismerés az első és legnehezebb lépés a józanság felé.
Tedd meg az első lépést és hívj +36 30 3155 746, vagy küldj email-t! Minél hosszabb ideig vársz, annál nehezebb lesz!