Hogy szakzsargonnal éljek, “bejött nekem” ez a könyv. Letisztult, benne van a lényeg, semmi sallang. Olyan, amilyennek Zénót -sorstársamat, volt kollégámat- megismertem. Külön öröm számomra, hogy megemlítette a szakma két alapvető irànyvonalát: a “felépült”, vagy “felépülő függő” vitát. Számomra lényegtelen az igeidő, szerintem mindenki döntse el maga, melyiket érzi a sajátjának...

Szia Zénó!
Azóta is teljes erőbedobással a gyógyulásom útján vagyok, és már most gyümölcsöket hoz számomra.
Hálás vagyok a segítségedért, mindennap fejben tartom a veled megbeszélt dolgokat, tanácsaidat.
Köszönöm, mert ezzel te is hozzájárultál a fejlődésemhez, lassan de biztosan lépek a boldog emberek útjára!
Mégegyszer nagyon szépen köszönöm a terápiákat, rengeteget segítettek és segítenek is.
Ha akkor nem kérek tőled segítséget, ezt a lehetőséget is elszalasztottam volna.

Szerencsejáték függő voltam és amikor ezt észrevettem sokáig kutattam egy szimpatikus segítő után amikor végre megtaláltam Zénót.
Egy közel 6 hónapos könyebb-nehezebb időszak után az általa képviselt segítő irány célba ért és egy pont után éreztem hogy egyedül is képes leszek a jövővel szembe nézni.
Köszönöm Zénó a segítséget, a megértő és konstruktiv beszélgetéseket.
Ha valaki olyan segítőt keres, aki nem megmondja mi a megoldás, hanem ösztönzi arra, hogy ő maga tálalja meg azt, akkor neki mindenképpen Zénó a megfelelő segítő.

Szia Zénó!
Nem ittam azóta amióta veled beszéltem, jól érzem magam 2020. szeptember 21 óta. Azt hittem nem indult el semmi hogy hozzád jártam. De rájöttem arra hogy én döntök mindenről. Ez az amire rávilágítottál! És pont ennyi is kellet.
Nagy részed volt benne, és helyre jöttem.
Köszönöm!

Szia Zénó! Elolvastam a könyvedet, bár nem úgy, ahogyan terveztem, hogy szépen lassan, hogy minden egyes szót, mondatot, érzést, amit kivált el tudjam magamban helyezni, meg tudjam "rágni", hanem egy szuszra. Nem tudtam letenni egy pillanatra sem, annyira magával ragadott. Az elejét végig bőgtem, nagyon fájdalmasan érintett felfedezni, olyan "lelki hiányosságokat", ami szerintem rengeteg ember megtapasztal korai évei során, illetve együtt érezni veled, másrészt az elásott lábason, vasalódeszka festőállványon stb.. még mindig kacagok ?. Egyetlen hiányérzetem volt csupán, hogy nem igazán taglaltad részleteiben az érzéseideit a gyermek- vagy fiatalkorodból. Bevallom, féltem, hogy nyomasztani fog a hit, az egyház súlya, hogy ez rámerőltetődik. De! Olyan finoman szőtte át az egész könyvet. Úgy érzem, ez az első írás, amit a kezemben fogtam és sikerült megmutatni azt az utat, apró lépésekben, esendőségekkel, kétkedésekkel, félelemmel, amivel egy "nemhívő" környezetben felnövő emberben is lebontja azokat a téves nézeteket a hitről, a vallását gyakorló emberekről, közösségekről. Az idézetek a Bibliából pedig igazán elgondolkodtatóak. Sőt! Olyan érzete támad az embernek rögvest, hogy ettől az embertől/ közösségtől szeretném elsajátítani a Biblia értelmezését, mondanivalóját. Nagyon szépen vezeti a könyv, hogy hogyan jut el az ember valahonnan a mínusz végtelenbe és onnan felefelé az életbe, mindenféle nehézségekkel, esendőségekkel. Nagyon inspiráló volt számomra! Kifejezetten örültem azoknak a gondolatoknak, amikor a szenvedélybetegségek vagy egyáltalán betegségek mikéntjéről írsz, a lelki "gyökerek" gyógyításáról. Ezt magam is így gondolom ? Nemcsak hogy hiteles ember vagy, hanem hihetetlen szerencsésnek érzem magam, hogy hozzád járhatok! Szerintem, írj még könyvet és illusztráld a festményeiddel! Timi