Szia Zénó! Elolvastam a könyvedet, bár nem úgy, ahogyan terveztem, hogy szépen lassan, hogy minden egyes szót, mondatot, érzést, amit kivált el tudjam magamban helyezni, meg tudjam "rágni", hanem egy szuszra. Nem tudtam letenni egy pillanatra sem, annyira magával ragadott. Az elejét végig bőgtem, nagyon fájdalmasan érintett felfedezni, olyan "lelki hiányosságokat", ami szerintem rengeteg ember megtapasztal korai évei során, illetve együtt érezni veled, másrészt az elásott lábason, vasalódeszka festőállványon stb.. még mindig kacagok ?. Egyetlen hiányérzetem volt csupán, hogy nem igazán taglaltad részleteiben az érzéseideit a gyermek- vagy fiatalkorodból. Bevallom, féltem, hogy nyomasztani fog a hit, az egyház súlya, hogy ez rámerőltetődik. De! Olyan finoman szőtte át az egész könyvet. Úgy érzem, ez az első írás, amit a kezemben fogtam és sikerült megmutatni azt az utat, apró lépésekben, esendőségekkel, kétkedésekkel, félelemmel, amivel egy "nemhívő" környezetben felnövő emberben is lebontja azokat a téves nézeteket a hitről, a vallását gyakorló emberekről, közösségekről. Az idézetek a Bibliából pedig igazán elgondolkodtatóak. Sőt! Olyan érzete támad az embernek rögvest, hogy ettől az embertől/ közösségtől szeretném elsajátítani a Biblia értelmezését, mondanivalóját. Nagyon szépen vezeti a könyv, hogy hogyan jut el az ember valahonnan a mínusz végtelenbe és onnan felefelé az életbe, mindenféle nehézségekkel, esendőségekkel. Nagyon inspiráló volt számomra! Kifejezetten örültem azoknak a gondolatoknak, amikor a szenvedélybetegségek vagy egyáltalán betegségek mikéntjéről írsz, a lelki "gyökerek" gyógyításáról. Ezt magam is így gondolom ? Nemcsak hogy hiteles ember vagy, hanem hihetetlen szerencsésnek érzem magam, hogy hozzád járhatok! Szerintem, írj még könyvet és illusztráld a festményeiddel! Timi

Zénó valahogy mindig fel tud tenni egy olyan kérdést, ami még napokig mocorog a fejedben az ülést követően, mire egyszer csak egy olyan felismeréshez vezet, amire magadtól valószínűleg csak sokkal később jutottál volna. De ez a beleérző-képessége valójában csak a ráadás. Egy saját magával és a világgal is "rendben lévő" ember közelében lenni már önmagában gyógyító.

Zénóra életem egy nehéz időszakában találtam, rá, amikor minden biztonságomat, kapaszkodómat elvesztettem és nagyon fájt az ÉLET.
Erre nem volt más gyógyszerem eddig, csak a függőségeim, viszont most rákényszerültem, hogy a megoldáskeresés felé induljak el.
Zénó az empátiájával, nyugodtságával első pillanattól kezdve bizalmat ébresztett bennem és biztos támaszt, kapaszkodót nyújtottak hétről-hétre a találkozóink. A segítsége által rálátok ismétlődő függő kapcsolati mintáimra, függőségeim okára és közelebb kerültem a hitemhez. Rátaláltam belső erőforrásaimra és kaptam egy új problémamegoldó stratégiát.
Már nem bántom magam a függőségeim miatt, öszinteséggel, elfogadással, empátiával fordulok önmagam felé.
Hálás vagyok érte! Köszönöm!

Finom, észrevehetetlen mozdulatokkal addig keresi a függőn a fogást, amíg vissza nem billenti... vele, ellene, mellette, felette... Nem hagy el, piszkálgat, gyógyít! Zénó egy csoda!!! Köszönöm, hogy vagy és köszönöm, hogy vagyok!

Sikeres és ismert ember vagyok. Amit teszek, azt a maximum sebességgel és energiával teszem. Sajnos az alkohollal is így van ez. Nem tudok "kicsit inni". Amikor Zénóval megismerkedtem, őszintén szólva kételkedtem a terápia sikerességében de valahol a 3. alkalommal megváltozott a hozzáállásom. Elkezdtem maximális sebességgel a józanságomon dolgozni. Nagyon jól esett, hogy Zénó is volt hasonló helyzetben és értette amiről beszéltem. Nem egy idegennek beszéltem a legbelső dolgaimról, bár előzőleg sosem találkoztunk. Sok praktikus dolgot, megértést, tanácsot, kérdést kaptam, amely összességéből megtaláltam a megoldást. 4 hónapja nem fogyasztok alkoholt, sem drogot. Csak ajánlani tudom! Sorstársam: Vágj bele még ma!